Az Ukrán–Magyar Területfejlesztési Iroda idén ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját. Az elmúlt évtized alatt számos projektet hajtott végre, ám még rengeteg megvalósításra váró ötlet van a tarsolyában.

– 2003-ban alakultunk, rá három évre, 2006-ban megnyitottuk irodánkat Beregszászban, majd 2009-ben ugyanilyet Ungváron, és 2010-ben Makkos­jánosiban. 2011-ben létrehoztuk a Tourinform irodák hálózatát Kárpátalján, melyhez 14 fiók csatlakozott – eleveníti fel a történéseket Tarpai József.

– A célunk az volt, hogy népszerűsítsük a helyi népművészeti termékeket, és legyen egy olyan hely, ahol meg lehet azokat vásárolni. Ezáltal kerültünk napi kapcsolatba legalább 50-60 helyi kézművessel, népművésszel. Innen jött az ötlet: ha már évek óta foglalkozunk velük, alakítsunk ki kézműves házakat, esetleg kézműves utcákat. Ez utóbbit a Bereg Festen sikerült is megszerveznünk. Az effajta fesztiválokon sajnos csupán egy-két népművész mutatkozik be, többnyire az ivano-frankivszkiek árulják a portékáikat, vagy a kínai gagyi cuccokat lehet megvásárolni.   

– Legfrissebb projektjük címe „A népművészet és a kézműipar fejlődésének elősegítése a Kárpátok Euro­régió­ban”. Mit foglal ez magába?

– Hangsúlyozom: legfontosabb célunk vidékünk népművészeti értékeinek népszerűsítése. Adatbázis alapján egy kézikönyvet szeretnénk kiadni, és ebben nemcsak a magyar, hanem az ukrán, ruszin, roma kézműveseket is „reklámoznánk”. Három nyelven, magyarul, ukránul és angolul jelenne meg a kiadás. Szeretném felhívni a figyelmét azoknak, akik valamiféle kézművességgel (faragás, szövés, hímzés, csuhézás stb.) foglalkoznak, jelentkezzenek nálunk, hogy felvegyük az adatbázisunkba. Videofilmet készítenénk a népművészekről, és a honlapunkon bemutatnánk őket. Egy webshopot is be szeretnénk indítani, melynek köszönhetően a termékeket akár Amerikából is meg tudnák rendelni. Ez azért fontos, mert ezek az emberek általában nagyon nehezen tudnak kijutni a piacra. Vegyünk például egy mezővári cigány asszonyt, aki csuhét fon, de nem igazán tudja értékesíteni az általa készített termékeket. Az itt élő kézművesek közül legalább húszat ki szeretnénk vinni Magyarországra, hogy ismeretségeket kössenek, fejlesszék tudásukat. Felmérést készítenének arról is, melyek a kihalófélben lévő szakmák. Ide sorolható a kovácsmesterség, illetve a kerámiakészítés. A régi mesterek, például Horváth Anna már nem élnek, egyedül Hidi Endre foglalkozik vele.  

– Irodáikban mely tárgyak a legkelendőbbek?

– Úgy tapasztaljuk, hogy egy faragott szobrot kevésbé lehet eladni, mint például az olyan hasznos dolgokat, mint a kenyértartó vagy a mobiltartó. Most, a 21. században reneszánszukat élik a népművészeti tárgyak, ám akkor kelendőbbek, ha azokat fel is lehet használni. Örömteli, hogy az emberek immár nem a giccseket részesítik előnyben.

http://kiszo.hhrf.org